Hát nem tudjátok, nem hallottátok,
nem mondták el nektek a kezdetektől fogva,
nem magyarázták el a föld alapozását?
Az, aki ott trónol a földkerekség fölött,
ahonnan lakói csak sáskának látszanak,
fátyolként terítette ki az eget,
kifeszítette, mint egy lakósátrat.
Semmivé teszi a fejedelmeket,
a föld bíráit megsemmisíti.
Alig ültették el, alig vetették el őket,
alig vert gyökeret törzsük a földben,
ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak,
elragadja őket, mint szélvész a pelyvát.
Kihez hasonlíthatnátok engem,
kivel mérhetnétek össze?
– mondja a Szent.
Tekintsetek föl a magasba,
és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?
Kivezeti seregüket szám szerint,
mindnyájukat név szerint szólítja;
olyan hatalmas és erőteljes,
hogy egy sem mer hiányozni.
Miért mondod ezt, Jákób,
miért beszélsz így, Izráel:
Rejtve van sorsom az ÚR előtt,
nem kerül ügyem Isten elé.
Hát nem tudod, hát nem hallottad?
Örökkévaló Isten az ÚR,
ő a földkerekség teremtője!
Nem fárad el, és nem lankad el,
értelme kifürkészhetetlen.
Erőt ad a megfáradtnak,
és az erőtlent nagyon erőssé teszi.
Elfáradnak és ellankadnak az ifjak,
még a legkiválóbbak is megbotlanak.
De akik az ÚRban bíznak,
erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak meg,
járnak, és nem fáradnak el.