Halljátok meg, távol lakók,
hogy mit cselekedtem,
és ti közel levők,
ismerjétek meg hatalmamat!
Megrettentek a Sionon a vétkesek,
reszketés vett erőt az elvetemülteken:
Ki lakhat közülünk
perzselő tűz mellett,
ki lakhat közülünk
örökös izzás mellett?
Aki igazságosan él,
és őszintén beszél,
megveti az elnyomással szerzett nyereséget,
nem fogad el megvesztegetést,
hanem elhárítja a kezével,
bedugja a fülét,
hallani sem akar vérontásról,
befogja a szemét,
látni sem akar gonoszságot.
Az ilyen ember magas helyen lakik,
sziklaerőd a fellegvára.
Kenyerét megkapja,
vize állandóan van.
Saját szemeddel nézheted
a király szépségét,
láthatod tágas országodat.
Eszedbe jutnak a rémségek:
hol van már az összeíró,
hol az adószedő,
hol van az, aki összeírta a tornyokat?
Nem látod többé a galád népet,
a homályos, érthetetlen beszédű népet,
amelynek dadogó nyelvét
nem lehet érteni.
Nézd a Siont, ünnepeink városát!
Szemeid meglátják Jeruzsálemet,
a nyugalom hajlékát:
a sátrat, amelyet
nem bontanak le,
cövekeit nem húzzák ki soha,
és egy kötele sem szakad el,
mert dicsőséges lesz ott az ÚR!
Folyók lesznek azon a helyen,
messze elágazó folyamok,
amelyeken nem járnak gályák,
és nem kelnek át büszke hajók.
Mert az ÚR a mi bíránk,
az ÚR a törvényadónk,
az ÚR a mi királyunk,
ő megsegít bennünket!
Meglazulnak a kötelek,
nem tartják az árbocrudat,
nem feszítik a vitorlát.
Tömérdek zsákmányon osztoznak majd,
még a sánták is bőséges
zsákmányhoz jutnak.
Nem mondja többé
Sion lakója, hogy beteg,
az ott lakó nép bűnei bocsánatot nyernek.