Íme, igazságosan uralkodik majd egy király,
és törvényesen fognak
kormányozni a vezérek.
Mindegyik olyan lesz,
mint menedék a szél ellen
és fedett hely a zivatar idején,
mint patak a száraz tájon,
mint hatalmas kőszál árnyéka
a kiszikkadt földön.
Nem lesznek bekötve a szemek,
ha látni kell,
figyelmesek lesznek a fülek,
ha hallani kell.
A meggondolatlanok
ismerni fognak és szívükkel érteni,
a dadogó nyelvűek pedig majd folyékonyan,
világosan beszélnek.
Nem nevezik többé
a bolondot nemesnek,
és a gazembert sem mondják tisztességesnek.
Mert a bolond csak bolondot beszél,
szívében álnokságot forral:
elvetemülten jár el,
és hazug dolgokat hirdet az ÚRról;
éhezni hagyja az éhezőt,
nem kínálja itallal a szomjazót.
A gazembernek gonoszak az eszközei,
és galádságot tervez:
hazug beszéddel
megrontja az alázatosokat,
még ha igaza is van a szegénynek.
De a nemes lelkű
nemesen gondolkozik,
és kitart a nemes dolgok mellett.
Ti, könnyelmű asszonyok,
halljátok meg szavam!
Ti, elbizakodott leányok,
figyeljetek beszédemre!
Alig egy év múlva
reszketni fogtok, ti, elbizakodottak,
mert nem lesz többé szüret,
nem lesz gyümölcsszedés!
Borzadjatok, ti, könnyelműek,
reszkessetek, ti, elbizakodottak!
Vetkőzzetek meztelenre,
csak ágyékkötőt öltsetek!
Mellet verve gyászoljátok
a gyönyörű mezőket,
a termő szőlőtőkét,
népem termőföldjét,
melyet fölver a tövis és a gaz,
és a vigadozó város sok vidám házát!
Mert üres lesz a palota,
elnémul a város zaja.
A várhegy és a bástya
örökre állatok búvóhelye lesz,
zebrák viháncolnak ott,
és nyájak legelésznek.
Végül kiárad ránk a lélek a magasból.
Akkor majd a puszta kertté válik,
a kert pedig erdőnek látszik.
A pusztában is jog lakik,
a kertben igazság honol.
Az igazság békét teremt,
és az igazság a nyugalmat és a biztonságot
szolgálja örökké.
Békés hajlékban lakik majd a népem,
biztonságos lakóhelyeken,
gondtalan nyugalomban.
De jégeső hull, és ledől az erdő,
a város pedig elsüllyed a mélyben.
Boldogok vagytok,
akik mindenütt víz mellett vethettek,
és szabadjára engedhetitek
az ökröt és a szamarat.