Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen:
Mi történt veled,
hogy mindenki a háztetőkre ment?
Csupa lárma, zajongás a város,
vigadozik a vár!
A halálra sebzetteket nem kard sebezte meg,
halottaid nem harcban estek el.
Vezetőid mind egy szálig elmenekültek,
nyíllövés nélkül kerültek fogságba.
Mind fogságra jutottak,
akiket csak megtaláltak,
bármily messze futottak.
Azért ezt mondom:
Ne nézzetek rám, keservesen sírok!
Ne zaklassatok vigasztalásotokkal,
hiszen népem pusztulóban van!
Mert zűrzavar, eltiprás
és kavarodás napja jön
az Úrtól, a Seregek URától
a látomás völgyére.
Aláássák a falat,
és kiáltás hangzik a hegy felé.
Élám fölveszi tegzét,
jön harci kocsikkal,
emberekkel, lovasokkal,
Kír is pajzsot ragad.
Gyönyörű völgyeid
megtelnek harci kocsikkal,
a lovasok felsorakoznak a kapu előtt.
Leleplezték Júda védelmét:
megszemlélitek azon a napon
az Erdő házának fegyvertárát,
meglátjátok, mily sok rés van
Dávid városán,
és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
Összeírjátok Jeruzsálem házait,
egyes házakat leromboltok,
hogy megerősítsétek a várfalat.
Medencét csináltok
a két várfal között
a Régi-tó vizének.
De aki ezt cselekszi,
azzal nem törődtök,
és nem látjátok meg azt,
aki régóta készíti!
Az Úr, a Seregek URa
azon a napon sírásra
és gyászolásra hív,
kopaszra nyírásra
és zsákba öltözésre.
De csak vigasság és öröm van!
Marhát vágnak, juhot ölnek,
falják a húst, isszák a bort:
„Együnk és igyunk,
mert holnap úgyis meghalunk!”
Kijelentette nekem a Seregek URa,
hogy nem engesztelődik meg irántatok
emiatt, amíg meg nem haltok!
– mondja az Úr, a Seregek URa.