Láttam rabszolgákat lóháton ülni,
és fejedelmeket gyalog járni,
mintha rabszolgák volnának.
Aki vermet ás, beleesik abba,
és aki lerontja a kőkerítést,
azt megmarja a kígyó.
Aki követ fejt, megsértheti magát,
és aki fát hasogat, veszedelemben forog.
Ha kicsorbul a vas,
és nem köszörülik ki,
akkor több erőt kell kifejteni.
A helyesen alkalmazott bölcsesség a hasznos!
Ha megmar a kígyó,
mielőtt megbűvölték,
semmit sem ér aztán
a kígyóbűvölő tudománya.
A bölcs embert kedvessé teszik
saját szavai,
az ostobát pedig
saját szája teszi tönkre.
Beszédének a kezdete butaság,
és a vége szörnyű ostobaság.
Az ostoba szaporítja a szót,
pedig nem tudja senki,
hogy mi fog történni.
Ki is tudná megmondani,
hogy mit hoz a jövő?
Az ostobát úgy kifárasztja a munkája,
hogy a városba sem tud bemenni.
Jaj neked, ország, ha királyod gyermek,
és vezetőid már reggel lakomáznak!
Boldog vagy, ország,
ha királyod nemes ember,
és vezetőid a rendes időben étkeznek,
önuralommal és nem részegeskedve!
Ha rest az ember,
megroskad a gerenda,
és ha ölbe teszi a kezét,
csöpög a háztető.
Mulatság kedvéért rendeznek lakomát,
és vidámmá teszi az életet a bor,
de pénz kell mindehhez.
Még gondolatodban se átkozd a királyt,
és hálószobádban se átkozd a gazdagot!
Mert az égi madár is elviszi a szót,
és a szárnyas állat is elárulja a beszédet.