Halljátok meg ezt az igét!
Siratóéneket mondok rólatok,
Izráel háza!
Elesett, nem kel fel többé
Izráel szüze!
Ott hever a földjén, nincs, ki fölemelje.
Ezt mondja az én Uram, az ÚR:
Ha egy városból ezren vonulnak ki,
csak százan maradnak meg;
ha százan vonulnak ki,
csak tízen maradnak meg
Izráel házából.
Ezt mondja az ÚR Izráel házának:
Engem keressetek, akkor életben maradtok!
Ne keressétek fel Bételt,
ne járjatok Gilgálba,
Beérsebába se menjetek!
Mert Gilgál fogságba jut,
Bétel pedig megsemmisül.
Az URat keressétek,
és életben maradtok!
Különben rátör József házára,
mint a tűz,
amely megemészti olthatatlanul
Bétel miatt.
Mert méreggé teszitek a törvényt,
és az igazságot földre tiporjátok.
Aki a Fiastyúkot alkotta
meg a Kaszáscsillagot,
aki a homályt reggelre változtatja,
és sötét éjszakává a nappalt,
aki szól a tenger vizének,
és kiönti azt a szárazföldre,
annak neve: az ÚR.
Pusztulással sújtja az erőseket,
és pusztulást hoz az erődökre.
Gyűlölik azt,
aki megfeddi őket a kapuban,
és utálják, aki megmondja az igazat.
Ti kihasználjátok a nincstelent,
és gabonaadót szedtek tőle.
Ezért bár faragott kőből
építettetek házakat,
nem fogtok bennük lakni,
bár gyönyörű szőlőket ültettetek,
nem isszátok azok borát.
Tudom, hogy milyen sok a bűnötök,
és vétkeitek mily nagyok:
sanyargatjátok az igazat,
elfogadjátok a megvesztegetést,
elnyomjátok a szegényeket a kapuban.
Ezért hallgat most az okos,
mert gonosz idő ez!
A jóra törekedjetek, ne a rosszra,
akkor életben maradtok,
és veletek lesz az ÚR,
a Seregek Istene
– ahogy mondogatjátok.
Gyűlöljétek a rosszat,
szeressétek a jót,
szerezzetek érvényt
a törvénynek a kapuban!
Talán megkegyelmez
József maradékának
az ÚR, a Seregek Istene.
Ezért így szól az ÚR,
a Seregek Istene, az én Uram:
Minden téren sírni fognak,
minden utcán jajgatnak.
A mezei munkást gyászolni hívják,
és a halottsiratókat jajveszékelni.
Minden szőlőben sírni fognak,
ha átvonulok közöttetek
– mondja az ÚR.
Jaj azoknak,
akik az ÚR napját kívánják!
Minek nektek az ÚR napja?
Sötét lesz az, nem világos!
Olyan lesz, mint mikor valaki
oroszlán elől fut, és medve támad rá,
bejut a házba,
kezével a falnak támaszkodik,
és megmarja egy kígyó.
Bizony, sötét lesz az ÚR napja,
nem világos,
vaksötét lesz, fénysugár nélkül!
Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket,
ünnepségeiteket ki nem állhatom!
Ha égőáldozatot mutattok be nekem,
vagy ha ételáldozatot,
nem gyönyörködöm bennük.
Rá se tekintek a békeáldozatra,
melyet hizlalt állatokból adtok!
Távozzatok előlem
hangos éneklésetekkel,
hallani sem akarom lantotok zengését!
Áradjon a törvény, mint a víz,
és az igazság, mint a bővizű patak!
Véresáldozatot és ételáldozatot
úgy hoztatok-e nekem a pusztában
negyven éven át, Izráel háza,
hogy közben királyotokat,
Szikkútot hordoztátok,
és Kijjúnt, csillagistenetek képmását,
amelyeket ti készítettetek?!
Ezért fogságba küldelek titeket
Damaszkuszon túlra
– mondja az ÚR,
akinek Seregek Istene a neve.