2Krónikák 6:1-11

Akkor ezt mondta Salamon: Az ÚR mondta, hogy homályban kíván lakni. Lakóházat építettem neked, maradandót, örök lakóhelyül. Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész gyülekezete állt. Ezt mondta: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak, és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta: Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, nem választottam ki egyetlen várost sem Izráel törzseiből, hogy házat építsenek ott az én nevemnek, és nem választottam ki senkit, hogy fejedelme legyen népemnek, Izráelnek. De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztottam Dávidot, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legyen. De amikor apám, Dávid házat akart építeni Izráel Istene, az ÚR nevének tiszteletére, akkor ezt mondta apámnak, Dávidnak az ÚR: Azzal, hogy házat akartál építeni a nevem tiszteletére, jót akartál. De te nem építheted föl azt a házat, hanem a fiad, aki a te véredből származik, ő építi majd föl azt a házat nevem tiszteletére. Az ÚR beteljesítette ígéretét, amit tett, mert amikor apámnak, Dávidnak a helyére léptem, és Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte az ÚR, fölépítettem ezt a házat Izráel Istene, az ÚR nevének tiszteletére. És elhelyeztem ott a ládát, abban van az ÚR szövetsége, amelyet Izráel fiaival kötött.