Zsoltárok 35:1-15

Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal. Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged. Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják. Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket. Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket. Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe. Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától. Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok. Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva: Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak