Példabeszédek 14:1-14

A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt. A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt. A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket. Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van. A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából. A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű. Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét. Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás. A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van. A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes. Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik. Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út. Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra. Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.