Példabeszédek 12:1-26

A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő. Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul. A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő. Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás. Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat. Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll. Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz. Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű. Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen. A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az. Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt. Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz. Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának. A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az. A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember. A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot. Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság. Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig. Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság. Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával. Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála. Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot. A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz. A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt. Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket. Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.