Nem mintha az Isten igéje megbukott volna. Mert hisz nem mindenki tartozik Izráelhez, aki Izráeltől való,
nem mind számíthatók gyermekeknek, akik Ábrahám magvából származnak, hanem azt mondta az isteni szó: „Csak ami Izsákban van, azt fogják magodnak nevezni,”
azaz nem a hús gyermekei az Isten gyermekei, hanem csak az ígéret gyermekeit számítják magnak.
Mert ígéretnek szava ez: „Ebben az időtájban eljövök majd és Sárának fia lesz.”
Nemcsak Sárával történt ilyesmi, hanem Rebekával is, ki, amikor egy férfitól, atyánktól, Izsáktól terhes volt,
még mielőtt megszülettek s jót vagy hitványat művelhettek volna a gyermekek, azért, hogy Istennek a kiválasztást fenntartó előzetes elrendelése nem a tettek következményeképp, hanem az elhívó akaratából szilárd maradjon,
– azt hallotta, hogy a nagyobbik rabszolgája lesz a fiatalabbnak,
ahogy írva is van: „Jákóbot megszerettem, Ézsaut ellenben meggyűlöltem.”
Mit mondjunk erre? Talán csak nincs hamisság az Istennél? Szó sem lehet róla.
Mózeshez ugyanis így szól: „Könyörülni fogok azon, akin könyörülök, és irgalmazni fogok annak, akinek irgalmat adok.”
Következőleg nem az akaróé, sem a futóé a jövő, hanem a könyörülő Istené.
Mert a fáraóhoz így szól az írás: „Éppen avégre támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy szerte az egész földön hirdessék: Nevemet.”
Így hát, akin akar, könyörül, és akit akar, megkeményít.