PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 3:9-23

Mi hát a valóság? Előnyben vagyunk? Semmi esetre sem. Hiszen az előbb mind a zsidókat, mind a helléneket azzal vádoltuk, hogy vétek terhe nyomja mindnyájukat. Amint írva van: „Nincs igazságos egy sem, nincs belátó, nincs aki megkeresné Istent. Mindnyájan elhajlottak, együttesen hasznavehetetlenné lettek, nincs ki jóságosan cselekedjék, nincs egy sem. Nyitott sír a gégéjük, nyelvük csalárdságot szól, viperaméreg van ajkuk mögött. Szájuk átokkal, keserűséggel telve, lábuk gyors a vérontásra, útjukat romok és nyomor jelzik. A békesség útját nem ismerték meg. Isten félelme nincs a szemük előtt.” Tudjuk pedig, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény hatálya alatt élnek, hogy minden szájat betömjön, és az egész világ Isten kárhoztatása alá essék. Ezért olyan tettek, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hús igazságos voltát sem bizonyítják Isten előtt, mert a törvény csak a vétek felismerését nyújtja. Most azonban a törvény nélkül lett láthatóvá nekünk az isteni igazságosság, amint arról a törvény és a próféták tanúságot tesznek. A Krisztus Jézusba vetett hiten át lett láthatóvá Isten igazságossága az összes hívek számára. Mert nincs különbségtétel zsidó és nemzetbeli között, hiszen mind vétkeztek, és híjával vannak az Isten dicsőségének