JELENÉSEK KÖNYVE 9:1-12

Kürtölt az ötödik angyal is. Ekkor láttam, hogy egy csillag az égből a földre hullott, s hogy odaadták neki a feneketlen mélység kútjának kulcsát. Az megnyitotta a feneketlen mélység kútját és a kútból úgy szállt fel a füst, mintha nagy kemence füstje lett volna. A kút füstjéből elsötétült a nap és a levegő. A füstből sáskák mentek szét a földre, s ezeknek olyan hatalmat adtak, amilyen hatalmuk a föld skorpióinak van. Megmondták azonban nekik, hogy ne ártsanak a föld füvének, se semmi veteménynek, se semmi fának, hanem csak azoknak az embereknek, akiknek homlokán nincs ott az Isten pecsétje. Azt az utasítást adták nekik, hogy ne öljék meg őket, csak kínlódjanak öt hónapig. Kínjuk olyan, mint a skorpió okozta kín, ha az megszúrja az embert. Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják meg, kívánnak meghalni, de a halál elfut előlük. Ami a sáskák hasonlatát illeti, hasonlítanak harcra felkészített lovakhoz, a fejükön koszorúk, melyek olyanok, mintha aranyból volnának, orcájuk olyan, mint az emberi orca, hajuk mintha női haj volna, foguk, mint az oroszlánok foga, páncélt is viseltek, olyant, mint az acél, szárnyuk zaja olyan volt, mint harcba futó sok lovasszekér zöreje. A skorpiókéhoz hasonló farkuk van, meg fullánkjuk, s a farkukban van hatalmuk arra, hogy öt hónapig ártsanak az embereknek. Király is van föléjük helyezve, a feneketlen mélység angyala, a neve héberül Abaddón, hellénül Apollion, magyarul Vesztő. Az első jaj tovament, még két jaj jön ezután.