JELENÉSEK KÖNYVE 2:18-29

JELENÉSEK KÖNYVE 2:18-29 CSIA

Azután a tiatírai eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűzláng, és lába hasonló a libanoni érchez: Ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat, állhatatosságodat, és tudom, hogy utolsó tetteid felülmúlják az elsőket. Ám az a kifogásom ellened, hogy cselekedni hagyod Jezabel asszonyt, ki magát prófétanőnek mondja, s arra tanítja eltévelyítve rabszolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozatot egyenek. Időt adtam neki, hogy új felismerésre térjen, de nem akarja paráznaságát elhagyni, nem akar más felismerésre térni. Egyszer csak ágyba vetem őt, azokat is, akik vele házasságot törnek, nagy szorongattatásba, ha el nem hagyja tetteit és nem tér új felismerésre. Gyermekeit halállal fogom sújtani, úgyhogy meg fogják tudni az összes eklézsiák, hogy én a veséket és szíveket fürkészem. Mindnyájatoknak a tettei szerint fizetek majd. Nektek azonban, a többi tiatírabelieknek, mindazoknak, akiknél nincs ez a tanítás, akik nem ismerték meg a sátán mélységeit, amint a szavuk jár, azt mondom: Nem vetek más terhet rátok. Csak épp, hogy abban, amit bírtok, jól megkapaszkodjatok, amíg megérkezem. Annak, aki győz, és aki végig (célig, határig) megőrzi tetteimet, fennhatóságot fogok adni a nemzeteken, vasvesszővel fogja őket terelgetni, cserépedényekként törnek széjjel. Mint ahogy én is kaptam Atyámtól, úgy adom majd neki a hajnalcsillagot. Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiának mond.