JELENÉSEK KÖNYVE 19:1-21

Amit ezek után hallottam, olyan volt, mintha óriási tömeg nagy hangon szólna a mennyben: „Hallelujah! A megmentés, a dicsőség és a hatalom Istenünké! Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei. Mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet. Rabszolgáinak vérét megtorolta annak kezén.” Másodszor is szóltak: „Hallelujah! Füstje felszáll az örök korok korain át!” Erre a huszonnégy vén és a négy élőlény leborult és imádta a trónon ülő Istent. „Ámen! Hallelujah!” – mondták. Ekkor a tróntól szózat hallatszott: „Magasztaljátok a mi Istenünket ti rabszolgái mind, ti, kik félitek őt, kicsinyek és nagyok.” Majd úgy hallottam, mintha nagy tömeg szólna, mintha sok víz zúgna, mintha erős mennydörgések hangja szólna. „Hallelujah! Mert királyságra lépett az Úr, a mi Istenünk, a mindeneken uralkodó. Örüljünk, ujjongjunk, adjunk dicsőséget neki. Mert eljött a Bárány menyegzője, s asszonya felkészítette magát. Megadták neki, hogy fénylő, tiszta gyolcsba burkolózzék.” A gyolcs a szentek igazságos viselkedése. „Írd meg: Boldogok, akik a Bárány menyegzői lakomájára hivatalosak!” – mondta nekem. Azután így szólt hozzám: „Ezek az Isten igaz beszédei.” Én erre lábához borultam, hogy imádjam őt, de ő így szólt hozzám: „Vigyázz! Ne tedd! Rabszolgatársad vagyok, meg testvéreidé, akiknél Jézus bizonyságtétele van. Az Istent imádd! Mert Jézus bizonyságtétele a prófétaság szelleme.” Láttam. Megnyílt az ég és egyszerre egy fehér ló tűnt fel, a rajta ülőt Hűségesnek és Igaznak nevezik. Igazságosan ítél és hadakozik. Szeme tűzláng, fején sok korona. Írott név van rajta, melyet senki sem ismer, csak ő. Köpeny burkolja be, mely vérben ázott. Neve így hangzik: az Isten igéje. Fehér lovakon követték, fényes, tiszta gyolcsba öltözötten a mennybeli seregek. Szájából éles pallos jön ki, hogy azzal vágja a nemzeteket. Vasvesszővel fogja őket terelgetni. Ő tapossa majd a Mindeneken Uralkodó Isten haragos indulata borának sajtóját. Köpenyére, éspedig tomporára, egy név van írva: „Királyoknak Királya és Uraknak Ura.” Láttam! Egy angyal állt a napban és nagy hangon kiáltotta az összes madaraknak, melyek az ég delelőjén repültek: „Jertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára, hogy királyok húsát, ezredesek húsát, erősek húsát, lovak húsát, rajtuk ülők húsát, az összes szabadosok, rabszolgák, kicsinyek és nagyok húsát egyétek.” Láttam. A fenevad, a föld királyai és azok seregei összegyűltek, hogy harcba szálljanak a lovon ülővel és annak seregével. De megfogták a fenevadat és vele a hamis prófétát, ki a jeleket tette előtte, melyekkel eltévelyítette azokat, akik a fenevad jegyét vették magukra, és képmása előtt leborultak. Élve vetették őket (mindkettőt) az égő tüzes, kénköves mocsárba. A többieket megölte a lovon ülőnek pallosa, mely szájából jön ki. Húsukkal valamennyi madár jóllakott.