JELENÉSEK KÖNYVE 12:10-17

JELENÉSEK KÖNYVE 12:10-17 CSIA

Ekkor hangos szót hallottam az égben, mely ezt mondta: „Most lett a szabadítás, a hatalom, a királyság Istenünké, és a fennhatóság az ő Felkentjéé, mert testvéreink vádolóját levetették, azt, ki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk előtt. Testvéreink legyőzték őt a Bárány vérével s tanúságtételük szavával, és azzal, hogy lelküket nem szerették halálig. Vigadjatok azért egek és ti bennük sátorozók! Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt a vádló hozzátok nagy indulattal, tudva, hogy kevés ideje van.” Mikor a sárkány látta, hogy földre vettetett, üldözőbe fogta az asszonyt, aki a férfimagzatot szülte. Az asszonynak ekkor ama nagy sas két szárnyát adták, hogy a pusztába helyére repüljön, hogy ideig, időkig és félidőig ott táplálják, ahonnan a kígyó arca elfordul Ekkor a kígyó vizet okádott szájából az asszony után, akkorát, mint egy folyamot, hogy az asszonyt a folyammal elsodortassa. De a föld segített az asszonynak, megnyitotta száját és felitta a folyamot, melyet a sárkány kiokádott szájából. A sárkány haragra gyulladt ekkor az asszony miatt, és elment, hogy a többiek ellen indítson háborút, kik az asszony magvából valók, azok ellen, akik Isten parancsolatait megőrzik, s akiknél ott van a Jézusról szóló bizonyságtétel.