A népekből, nyelvekből, törzsekből és nemzetekből odasereglők három és fél napon át nézik holttestüket, és azt nem engedik sírba tenni.
A földön lakók örülnek és vigadnak miattuk, és ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta kínozta a földön lakókat.
Három és fél nap elmúltával azonban Istenből élet szelleme szállt beléjük, ők lábra álltak, és nagy félelem szállt azokra, akik szemlélték őket.
Ők pedig hangos szózatot hallottak az égből, mely ezt mondta nekik: „Jöjjetek fel ide!” S felhőben felmentek az égbe, ellenségeik meg figyelték őket.
Ugyanabban az órában nagy rengés támadt, a város tizedrésze leomlott, s a rengésben hétezer emberi név megöletett, a többiek pedig a félelemtől betelten, dicsőséget adtak a menny Istenének.
A második jaj tovament. Íme a harmadik jaj sietve jön.
Kürtölt a hetedik angyal és hangos szózatok támadtak a mennyben, melyek ezt mondták: „Urunké lett a világ királysága és az Ő Felkentjéé. (És) Uralkodni fog az örök korok korain át.”
Ekkor a huszonnégy vén, aki(k) Isten előtt trónján (trónjaikon) ül(nek), Isten előtt arcra borult(ak) s imádattal ezt mondta (mondták):
„Hálát adunk neked, Urunk, Isten, te mindeneken uralkodó, ki vagy, ki voltál, hogy most magadhoz vetted a te nagy hatalmadat és királyságra léptél.
Megharagudtak a nemzetek, de aztán eljött a te haragod és a holtak ideje arra, hogy megítéltessenek, arra is, hogy rabszolgáidnak, a prófétáknak, a szenteknek és a te nevedet félőknek, kicsiknek és nagyoknak megadd bérüket, és hogy megrontsd a föld megrontóit.”
Erre megnyílt az Isten temploma a mennyben, és templomában láthatóvá lett a szövetség ládája. Villámlások, szózatok, mennydörgések, rengés és nagy kőeső támadt.