AZ ÖRÖHÍR MÁRK SZERINT 9:1-33

Azt is mondta nekik: „Bizony azt mondom nektek, hogy az itt állók között vannak olyanok, akik halált nem kóstolnak addig, amíg meg nem látják Isten királyságát, amint hatalommal elérkezik!” Hat nap múltán Jézus magához vette Pétert, Jakabot és Jánost. Külön magukban felvitte őket egy igen magas hegyre és ott a szemük láttára más alakot öltött. A köpenye csillogó lett, nagyon fehér, hogy kallós (fehérítő) nem képes a földön úgy megfehéríteni valamit. Utóbb láthatóvá lett nekik Illés Mózessel együtt és azok Jézussal beszélgettek. Ekkor megszólalt Péter és ezt mondta Jézusnak: „Rabbi, kellemes nekünk itt lennünk! Majd készítünk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis mit beszél, a félelem tudniillik megrémítette őket. Aztán felhő támadt s az beárnyékolta őket, a felhőből pedig szózat hangzott ki: „Ő az én szeretett Fiam! Rá hallgassatok!” De mikor hirtelen körültekintettek, többé senkit sem láttak, csak Jézust, ő volt egyedül velük. Miközben leszálltak a hegyről, szigorúan megparancsolta nekik, hogy abból, amit láttak, senkinek semmit el ne beszéljenek, csak majd, ha az embernek Fia a halottak közül feltámad. Belekapaszkodtak ebbe a szóba, s egymással vitatkozva azt kutatták, hogy mit jelent a halottak közül feltámadni. Majd kérdést intéztek hozzá: „Azt mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie.” Azt felelte nekik: „Illés eljön ugyan előbb, és mindent helyreállít. Aztán – de hogy is van az embernek Fia felől megírva? Hogy sokat szenved és megvetik? Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés is eljött már és mindazt megtették vele, amit akartak, amint írva van felőle!” Mikor a tanítványokhoz érkeztek, nagy tömeget láttak körülöttük, írástudókat is, akik együttesen vitatkoztak velük, de ahogy meglátták őt, azonnal nagy döbbenet fogta el az egész tömeget, majd hozzáfutottak és köszöntötték őt. Jézus megkérdezte azokat: „Miért vitatkoztok velük?” Valaki így felelt neki a tömegből: „Tanító, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma szellem van. Ez a szellem, ahol éppen megragadja, szaggatni kezdi őt, aztán tajtékzik, fogát csikorgatja, majd elfonnyad a fiú. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem volt rá erejük.” Ekkor megszólalt Jézus és ezt mondta nekik: „Oh, hitetlen nemzedék! Meddig leszek veletek? Meddig visellek még titeket? Hozzátok ide hozzám!” Odavitték hozzá. Mikor a szellem megpillantotta Jézust, azonnal össze-vissza rángatta a fiút, úgyhogy az a földre esett és tajtékozva fetrengett. Jézus megkérdezte az atyját: Mennyi ideje annak, hogy ez történt vele?” „Gyermekkora óta – felelte az. Sokszor vetette tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse. De ha valamire képes vagy, segíts rajtunk, gerjedj szánalomra irántunk.” Jézus ezt felelte neki: „Ami azt illeti: ha képes vagy, hát minden lehetséges a hívőnek!” A gyermek atyja hirtelen felkiáltott: „Hiszek – mondta –, segíts hitetlenségemen!” Mikor Jézus meglátta, hogy tömeg fut hozzá, keményen rászólt a tisztátalan szellemre: „Hangtalan, néma szellem, megparancsolom neked, hogy menj ki belőle, és többé ne menj belé!” Erre az felkiáltott, nagyon összerángatta a fiút és aztán kiment. A fiú meg olyan lett, mint egy holt, úgyhogy a többség azt is mondta, hogy meghalt. Jézus azonban megragadta a kezét és felkeltette. S az fel is kelt. Azután, hogy Jézus bement a házba, tanítványai külön megkérdezték őt: „Hogyhogy nem tudtuk kiűzni azt?” Jézus ezt felelte nekik: „Ez a fajta semmi másra nem megy ki, csak az imádkozásra!” Miután onnan eltávoztak, Galileán vonultak át, de nem akarta, hogy bárki is megtudja. Tanítványainak oktatásával foglalkozott ugyanis. Arról beszélt nekik, hogy az embernek Fiát át fogják adni az emberek kezébe, meg fogják ölni, de három nappal azután, hogy megölték, feltámad. Azok azonban nem értették meg beszédét, ám féltek hozzá kérdést intézni. Kapernaumba érkeztek. Mikor benn volt a házban, megkérdezte őket: „Mit fontolgattatok az úton?”