AZ ÖRÖHÍR MÁRK SZERINT 4:1-12

Ismét tanítani kezdett a tó partján s igen nagy tömeg gyűlt hozzá, úgyhogy hajóba szállt be s a tavon ült, míg az egész tömeg a tóparton a földön helyezkedett el. Példázatokban sokra tanította őket. Tanítása közben ezeket mondta nekik: „Hallgassátok csak! Egyszer elment a magvető vetni. Történt, hogy mikor vetett, némely mag az útfélre esett s a madarak eljöttek és felcsipegették. Más aztán sziklás talajra esett, hol nem volt sok földje, úgyhogy – nem lévén a föld mély hamarosan kihajtott, de mikor a nap felkelt, elperzselődött s mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Más magok a tövisek közé estek, a tövisek felnőttek és megfojtották azokat, úgyhogy gyümölcsöt nem termettek. Mások a jó földbe estek és miután kihajtottak, megnőttek, gyümölcsöt termettek. Egyik harmincannyit hozott, másik hatvanannyit és megint más százannyit.” Azután ezt mondta: „Akinek füle van, hallja meg!” Mikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték a példázatok felől s ő ezt felelte nekik: „Az Isten királyságának titka nektek van szánva, azokhoz a kívülállókhoz minden példázatokban jut el, hogy jól megnézzék, mégse lássanak, jól odahallgassanak, mégse lássák be, hogy valamikor meg ne térjenek és bocsánatot ne kapjanak!”