Napok múltán újra Kapernaumba ment s elment a híre, hogy otthon van.
Sokan összegyűltek, úgyhogy még az ajtónál sem maradt férőhely. Hirdette nekik az igét.
Ekkor emberek érkeztek hozzá, akik egy gutaütöttet hoztak. Négyen emelték.
Mivel a tömeg miatt nem voltak képesek bevinni hozzá, ott, ahol volt, a tetőt bontották meg, s miután kivésték azt, a hordágyat, amelyen a gutaütött feküdt, leeresztették.
Jézus miután látta hitüket, így szólt a gutaütötthöz: „Gyermekem, meg vannak bocsátva vétkeid!”
Ott ült néhány írástudó is, kik szívükben ezt fontolgatták:
„Miért beszél ez így? Káromol! Ki engedheti el a vétkeket az egyetlen Istenen kívül?”
Jézus szellemével azonnal felismerte, hogy milyen fontolgatások ébrednek bennük s megszólította őket: „Miért fontolgatjátok ezeket szívetekben?
Mi könnyebb, azt mondani-e a gutaütöttnek, hogy vétkeid meg vannak bocsátva, vagy ezt mondani: Kelj fel, emeld fel a hordágyadat és járj!
Hogy azonban lássátok, hogy az ember Fia felhatalmazást kapott arra, hogy vétkeket a földön megbocsásson, – odaszólt a gutaütötthöz:
Azt mondom neked, kelj fel, emeld fel hordágyadat és eredj haza!”
Az fel is kelt, tüstént felemelte hordágyát s kiment mindenki szemeláttára, úgyhogy valamennyien magukon kívül voltak és Istent dicsőítették.” Sohasem láttunk ilyesmit” – mondották.
Bible App
Bible App for Kids
