AZ ÖRÖHÍR MÁRK SZERINT 14:53-72

AZ ÖRÖHÍR MÁRK SZERINT 14:53-72 CSIA

Jézust elvezették a főpaphoz. A főpapok, a vének és az írástudók is mindnyájan összeültek. Péter pedig messziről követte őt be a főpap udvarába és ott ült a szolgákkal együtt és melegedett a tűznél. A főpapok és az egész nagytanács tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy megölethessék, de nem találtak. Sokan tettek ugyan hamis tanúvallomásokat ellene, de a vallomások nem voltak egybehangzók. Később aztán előálltak némelyek, s a következő hamis vallomást tették ellene: „Hallottuk, mikor ezt mondta: Le fogom rombolni ezt a templomot, mely kézzel épült és három nap alatt másikat, nem kézzel épültet építek helyébe.” De még így sem volt egybehangzó a tanúvallomásuk. Ekkor kiállt a középre a főpap és megkérdezte Jézust: „Hát te semmit sem felelsz, bármilyen tanúságot tesznek is azok ellened?” Ő azonban hallgatott és nem felelt semmit sem. A főpap újabb kérdést intézett hozzá: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” – kérdezte. Erre Jézus ezt felelte: „Én vagyok. Majd látni fogjátok az embernek Fiát, amint a Hatalom jobbján ül, s az ég felhőivel eljön!” Erre a főpap megszaggatta köntösét, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek?” Azok mind elítélték őt azzal, hogy méltó a halálra. Erre némelyek köpdösni kezdték, majd letakarták az arcát, arcul verdesték és felszólították: „Prófétálj!” A szolgák is arcul verdesték őt. Mialatt Péter lenn az udvarban volt, odajött a főpap egyik fiatal rabszolgálója, s ahogy meglátta a melegedő Pétert, megnézte, s azt mondotta: „Te is a názáreti Jézussal voltál!” Ám ő letagadta.” Nem tudom, de nem is értem, mit beszélsz!” – szólt. Ekkor kiment az előcsarnokba, hol a rabszolgáló, amint meglátta, újra mondogatni kezdte a mellette állóknak: „Ez közülük való!” Ismét letagadta. Kis idő múltán a mellette állók újra azt mondták Péternek: „Csakugyan közülük való vagy. Hiszen galileai is vagy.” Ő azonban átkozódni, esküdözni kezdett: „Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek!” Ekkor másodszor kukorékolt a kakas. Péter pedig visszaemlékezett arra a szóra, melyet Jézus mondott neki, hogy mielőtt a kakas kétszer kukorékolna, háromszor tagadsz meg engem. S erre gondolva, sírt.