AZ ÖRÖHÍR MÁRK SZERINT 14:1-9

Két nap múltán pászka volt és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és írástudók azon voltak, hogy csellel elfogják és megöljék Jézust. Azt mondták tudniillik: „Ne az ünnepen, hogy a nép közt zavargás ne legyen.” Mialatt Betániában a poklos Simon házában volt és éppen asztalnál feküdt, odament egy asszony, kinél valódi és igen értékes nárdusszal telt alabástrom korsócska volt. Az asszony széttörte az alabástromot és kiöntötte tartalmát Jézus fejére. Voltak ott némelyek, akik magukban bosszankodtak a dolgon.” Mire való volt a nárdusznak ilyen eltékozlása? Háromszáz dénárért is el lehetett volna adni ezt a kenetet s odaadni a szegényeknek!” Lihegő indulattal támadtak az asszonyra. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok őt! Miért zaklatjátok? Nemes dolgot tett velem. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek majd velük, de én nem mindig leszek nálatok. Ez az asszony azt tette, amihez módja volt: a temetésemre előre megkente illatszerrel a testemet. Bizony azt mondom nektek, hogy ahol csak az egész világon az örömüzenetet hirdetni fogják, azt is beszélni fogják az ő emlékezetére, amit ő tett.”