AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 9:18-31

Míg ezeket beszélte nekik, egyszerre egy elöljáró lépett hozzá, földre borult előtte s úgy kérte: „Leányom a végét járja, de jöjj, vesd rá kezedet és megéled!” Jézus felkelt s tanítványaival együtt követte a főembert. Egyszer csak egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról odalépett és megfogta köpenyének bojtját. Ha csak megfogom köpenyét – szólt magában – megmenekülnék! Jézus azonban megfordult, s ahogy meglátta őt, így szólt: „Bízzál leányom! Hited máris megmentett.” Meg is menekült az asszony attól az órától fogva. Mikor aztán Jézus az elöljáró házába érkezett és megpillantotta a fuvolásokat és a kavargó tömeget, így szólt: „Menjetek el innen! Hisz ez a leányka nem halt meg, hanem szunnyad.” Azok kinevették. Miután aztán kiűzték a tömeget, bement, megragadta a leányka kezét és az felkelt. Azon az egész földön szétment a hír felőle. És mikor Jézus onnan elmenőben volt, két vak követte, kik ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Hogy aztán betért egy házba, a két vak bement hozzá, Jézus megszólította őket: „Hiszitek, hogy képes vagyok megtenni ezt a dolgot?” „Hisszük, Uram!” – mondották. Ekkor megérintette szemüket és így szólt: „Történjék úgy veletek, ahogy elhittétek!” És megnyílt a szemük. Jézus azonban indulattal rájuk szólt: „Ügyeljetek rá, hogy senki meg ne tudja!” De ahogy azok elmentek, arra az egész földre szétvitték a hírét.