Miután Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, félrevonult Galileába.
Elhagyta Názáretet és átköltözött a tóparti Kapernaumba, Zebulon és Neftalim határába,
hogy az Ézsaiás prófétán át szólt ige beteljesedjék:
„Zebulon földje és Neftalim földje, tómellék, Jordánon túl, nemzetek Galileája,
a sötétségben ülő nép nagy világosságot látott: A halál földjén és árnyékában ülő népnek világosság támadt!”
Ez időtől kezdve Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek új felismerésre, mert közel van a mennyek királysága!”
Miközben a galileai tenger partján járt, két testvért pillantott meg ott: Simont, kit Péternek mondanak és a testvérét, Andrást, amint éppen a körhálót vetették a tengerbe. Halászok voltak ugyanis.
„Jertek utánam! – szólította meg őket – majd emberek halászaivá teszlek titeket.”
Azok erre tüstént otthagyták a hálót s követték őt.
Mikor onnan továbbment, két másik testvért pillantott meg, Zebedeus fiát, Jakabot és annak testvérét Jánost, amint atyjukkal, Zebedeussal a hajóban hálóikat szedték rendbe. Őket is hívta
s ők tüstént otthagyták a hajót és atyjukat, követték őt.
Majd bejárta egész Galileát, közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömhírét hirdette és a nép között orvosolt minden betegséget és mindenféle gyengeséget.
Híre az egész Szíriába eljutott, elhozták hozzá mindazokat, akiknek mindenféle betegség gonosz bántalmakat okozott, akiket kínok leptek meg s ördögök tartottak megszállva, akik holdkórosok, gutaütöttek voltak és meggyógyította őket.
Nagy tömegek követték őt Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.