AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 4:1-16

Ekkor Jézust a Szellem felvitte a pusztába, hogy a vádló megkísértse. Negyven napon és negyven éjen át böjtölt s utoljára megéhezett. Ekkor hozzáment a kísértő és így szólította meg: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyerekké váljanak.” Ám ő ezt felelte: „Írva van: Ne egyedül kenyérrel éljen az ember, hanem mindazzal a beszéddel, mely Isten szájából kijön.” Ezután magával vitte őt a vádló a szent városba és odaállította a szent hely ormára. „Ha Isten Fia vagy – mondta neki –, vesd magad alá! Írva van ugyanis: Angyalainak parancsol felőled, kezükön hordjanak, hogy lábad soha kőbe ne üsd!” „Az is írva van: – felelte neki Jézus – Ne tedd próbára Istenedet, az Urat!” Megint magával vitte a vádló egy igen magas hegyre s megmutatta neki a világ összes királyságait és azok dicsőségét. „Ezeket mind neked fogom adni, ha leborulsz és imádsz engem” – mondotta neki. Akkor Jézus ezt felelte: „El innen, sátán! Hiszen írva van: Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld!” Ezzel elhagyta őt a vádló. Egyszerre angyalok jöttek hozzá és felszolgáltak neki. Miután Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, félrevonult Galileába. Elhagyta Názáretet és átköltözött a tóparti Kapernaumba, Zebulon és Neftalim határába, hogy az Ézsaiás prófétán át szólt ige beteljesedjék: „Zebulon földje és Neftalim földje, tómellék, Jordánon túl, nemzetek Galileája, a sötétségben ülő nép nagy világosságot látott: A halál földjén és árnyékában ülő népnek világosság támadt!”

Ingyenes olvasótervek és áhítatok a következő témában: AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 4:1-16