AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 27:45-54

A hatodik órától kezdve sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig. A kilencedik óra körül Jézus nagy hangon felkiáltott: „Éli, Éli, lamá szabachtani!” Azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” Mikor az ott állók közül egyesek meghallották a kiáltást, azt mondották, hogy Illést szólítja. Közülük az egyik hirtelen odafutott hozzá, fogott egy spongyát, megtöltötte ecettel, és nádszálra tűzve megitatta vele. A többiek azt mondották: „Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.” Jézus azonban, miután újra nagy hangon kiáltott, elbocsátotta szellemét. Ekkor egyszerre a templom függönye felülről az aljáig kettészakadt, a föld megrendült, a sziklák meghasadtak, a sírok megnyíltak és sok alvó szentnek a teste feltámadott. Miután a sírokból az Úr feltámadása után előjöttek, bementek a szent városba és sokaknak láthatókká lettek. A százados, és akik vele őrizték Jézust, miután a földrengést és az eseményeket látták, nagyon megrémültek, és ezt mondották: „Valóban az Isten Fia volt.”