AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 27:11-60

Jézust pedig a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus. Mialatt azonban a főpapok és a vének vádolták, semmit sem felelt. Azután Pilátus szólt hozzá: „Nem hallod mekkora vádakat mondanak ellened?” De semmire egyetlen szóval sem felelt, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott. Szokása volt a helytartónak, hogy ünnepenként egy foglyot, akit a tömeg akart, elbocsátott. Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. Mikor a tömeg összegyűlt, Pilátus megkérdezte tőlük: „Mit akartok, kit bocsássak el nektek? Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” Tudta ugyanis, hogy féltékenységből adták kézre. Mialatt az ítélőszéken ült, felesége hozzá küldött ezzel az üzenettel: „Semmivel se ártsd magadat annak az igazságos embernek a dolgába. Ma sokat szenvedtem álmomban miatta.” A főpapok és vének azonban rábeszélték a tömeget, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust ellenben veszítsék el. A helytartó megkérdezte tőlük: „Mit akartok, a kettő közül melyiket bocsássam el nektek?” „Barabbást!” – mondották azok. „Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” „Feszítsék meg!” – mondották mindannyian. „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Ám azok annál inkább kiáltozták: „Feszítsék meg!” Mikor Pilátus látta, hogy rábeszélése semmit sem használ, sőt csak nagyobb lesz a zavar, vizet hozatott, a tömeg elé állt, megmosta kezét, és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igazságos embernek vérétől. Ti lássátok!” Az egész nép felelte: „A vére ránk és gyermekeinkre szálljon!” Ekkor elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta s átadta, hogy megfeszítsék. Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a kaszárnyába s összegyűjtötték hozzá az egész helyőrséget. Levetkőztették, és veres katonaköpenyt adtak rá, tövisekből koszorút fontak és fejére tették, nádszálat adtak a jobb kezébe, térdreborultak előtte és csúfolódva mondták: „Örvendj! Zsidóknak királya!” Azután leköpdösték, elvették tőle a nádszálat és fejéhez verték. Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába és elvezették, hogy megfeszítsék. Mikor kijutottak a városból, egy Simon nevű cirénei emberre találtak s rákényszerítették, hogy Jézus keresztjét vigye. Ahogy egy Golgota nevű helyre jutottak, ami annyit jelent, mint Koponya helye, epével kevert bort adtak innia, de ahogy megkóstolta, nem akart belőle inni. Miután megfeszítették, sorsvetéssel elosztották ruházatát, azután leültek, és ott őrizték. Majd az ellene emelt vádat írásban a feje fölé helyezték: „EZ JÉZUS A ZSIDÓK KIRÁLYA!” Azután jobb keze felől és bal keze felől két haramiát feszítettek melléje. Az arra elmenők a fejüket csóválták s így szóltak: „ Te, ki lerombolod, s három nap alatt felépíted a templomot – mondták –, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” Ugyanúgy szóltak csúfolódva a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt: „Másokat megmentett, magát nincs hatalma megmenteni. Izráel királya, szálljon le most a keresztről, s majd hiszünk benne. Istenben bízott: hát ragadja ki most Ő a bajból, ha ugyan akarja. Hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok.” Ugyanúgy ócsárolták őt a haramiák is, akiket vele együtt megfeszítettek. A hatodik órától kezdve sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig. A kilencedik óra körül Jézus nagy hangon felkiáltott: „Éli, Éli, lamá szabachtani!” Azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” Mikor az ott állók közül egyesek meghallották a kiáltást, azt mondották, hogy Illést szólítja. Közülük az egyik hirtelen odafutott hozzá, fogott egy spongyát, megtöltötte ecettel, és nádszálra tűzve megitatta vele. A többiek azt mondották: „Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.” Jézus azonban, miután újra nagy hangon kiáltott, elbocsátotta szellemét. Ekkor egyszerre a templom függönye felülről az aljáig kettészakadt, a föld megrendült, a sziklák meghasadtak, a sírok megnyíltak és sok alvó szentnek a teste feltámadott. Miután a sírokból az Úr feltámadása után előjöttek, bementek a szent városba és sokaknak láthatókká lettek. A százados, és akik vele őrizték Jézust, miután a földrengést és az eseményeket látták, nagyon megrémültek, és ezt mondották: „Valóban az Isten Fia volt.” Sok asszony volt ott, kik messziről figyelték a dolgokat. Ezek Galileából követték Jézust, hogy kiszolgálják őt. Köztük volt magdalai Mária, Mária Jakab és József anyja, továbbá Zebedeus fiainak anyja. Mikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, ki maga is Jézus tanítványa volt. Ez a József elment Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus erre megparancsolta, hogy adják oda neki. József aztán átvette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte s a saját új sírjába helyezte el, melyet sziklába vágatott. Miután nagy követ hengeríttetett a sír bejáratába, elment.