AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 22:1-33

Jézus újra beszélni kezdett s példázatokban mondta nekik a következőket: „A mennyek királysága olyan emberhez, éspedig olyan királyhoz hasonlít, aki fiának lakodalmat készített. Elküldte rabszolgáit, hogy hívják el a lakodalomba a hivatalosokat, de azok nem akartak eljönni. Újra elküldött ezúttal más rabszolgákat s azt üzente: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ebédemet elkészítettem: tulkaim, hizlalt állataim le vannak vágva, minden készen, jertek el a lakodalomba! Azok azonban nem törődtek a hívással, egyik szántóföldjére ment ki, a másik kereskedése után, a többiek pedig megragadták a király rabszolgáit, bántalmazták és megölték őket. A király erre haragra gyulladt, majd elküldte hadait, ama gyilkosokat elveszítette, s városukat felégette. Azután így szólt rabszolgáihoz: A lakoma kész, de a hivatalosak nem voltak rá méltók, menjetek el hát az utak keresztezéseire, s akiket éppen előtaláltok, azokat hívjátok el a lakodalomra. Azok a rabszolgák szét is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, rosszakat is, jókat is, úgyhogy vendégekkel telt meg a lakodalmas ház. Mikor azonban a király bement megnézni a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve. Pajtás – mondotta neki –, ide jöttél, holott nincs lakodalmas ruhád? Az néma maradt. Ekkor a király ezt mondta a felszolgálóknak: Kötözzétek meg kezét, lábát és vessétek ki a külső sötétségre, hol sírás és fogcsikorgatás lesz. Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválogatottak.” Akkor a farizeusok elmentek és tanácsot tartottak, hogy beszédben hogyan csalhatnák őt kelepcébe. Elküldték hát hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt. Így szóltak hozzá: „Tanító! Tudjuk, hogy igaz vagy s hogy az Isten útját a valóságnak megfelelően tanítod. Nem törődsz senkivel, nem nézed az emberek személyét. Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy sem?” Jézus felismervén azok gonoszságát, így szólt: „Miért kísértettek képmutatók? Mutassatok egy törvényes adópénzt.” Azok odavittek neki egy dénárt. „Kinek a képe ez és kinek a felirata?” – kérdezte tőlük. „A császáré” – felelték.” Nahát – mondotta erre nekik – adjátok oda a császárét a császárnak és az Istenét az Istennek.” Ahogy ezt hallották, elcsodálkoztak, azután otthagyták őt és eltávoztak. Aznap szadduceusok mentek hozzá, kik azt állítják, hogy nincs feltámadás. „Tanító – kérdezték tőle – Mózes azt mondta: Ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére lépjen sógorházasságra a testvér feleségével és támasszon a testvérének magot. Volt nálunk hét testvér. Az első miután megházasodott, gyermektelenül fejezte be életét, s feleségét a testvérére hagyta. Hasonlóan cselekedett a második, a harmadik, sőt mind a hét. Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony. A feltámadáskor mármost a hét közül kié lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.” Jézus válasza így hangzott: „Tévelyegtek, mert sem az írásokat nem ismeritek, sem az Isten hatalmát. Feltámadt testben ugyanis nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, úgy lesznek az égben, mint az Isten angyalai. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok azt, amit Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsáknak Istene és Jákób Istene? Nem holtak Istene az Isten, hanem élőké.” Mikor a sokaság ezt hallotta, tanítása megdöbbentette őket.