Ekkor hozzálépett Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt s lábához borult, hogy valamit kérjen tőle.
„Mit akarsz?” – kérdezte őt az Úr, s az így felelt neki: „Mondd ki, hogy két fiam jobb– és balkezed felől üljön királyságodban.”
Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Nem tudjátok, mit kértek! Vajon képesek vagytok kiinni azt a poharat, melyet nekem kell kiinnom?” – „Képesek vagyunk” – felelték.
Mire ő ezt mondta nekik: „Poharamból ugyan inni fogtok, de a jobb-, vagy baloldalamon való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette.”
Mikor a tíz ezt meghallotta, bosszankodott a két testvéren.
Jézus azonban magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a nemzeteket fejedelmeik uralmuk alá hajtják, s nagyjaik hatalmukba kerítik őket.
Köztetek nem így van, hanem aki közületek nagy akar lenni, kiszolgálja majd a többit,
s aki köztetek első akar lenni, rabszolgátok lesz.
Mint ahogy az embernek Fia sem azért jött, hogy kiszolgálják, hanem hogy ő szolgáljon másokat, s hogy lelkét sokakért odaadja váltságul.”
Mikor Jerikóból eltávoztak, nagy tömeg követte őt.
Két vak ült az út mentén, s ahogy meghallották, hogy Jézus arra megy el, kiáltozni kezdtek: „Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak Fia!”
A sokaság azonban dorgálta őket, hogy hallgassanak, csakhogy azok annál jobban kiáltozták: „Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak Fia!”
Jézus erre megállt és fennhangon szólította őket: „Mit akartok, mit tegyek veletek?”
„Uram – felelték azok neki –, hogy a szemünk megnyíljék!”
Jézus ekkor szánalomra gerjedt irántuk és megérintette szemüket, azoknak meg azonnal megnyílt a szemük és követték őt.