Hat nap múltán Jézus magához vette Pétert, Jakabot, meg testvérét, Jánost és felvitte őket egyedül egy igen magas hegyre.
Aztán a szemük láttára átalakult, az arca világítani kezdett, mint a nap, ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának.
Egyszerre láthatóvá lett nekik Mózes és Illés is, amint vele beszélgettek.
„Uram – szólt Péter Jézushoz – kellemes itt lennünk! Ha akarod, három sátrat készítek, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”
Még beszélt, mikor hirtelen fénylő köd árnyéka esett rájuk s a ködből hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, ő nyerte el tetszésemet! Hallgassatok reá!”
Mikor a tanítványok ezt meghallották, arcukra borultak és nagyon megijedtek.
De hozzájuk lépett Jézus, megérintette őket és így szólt: „Keljetek fel, ne féljetek!”
Mikor azonban szemüket felemelték, senki mást nem láttak, csak Jézust egyedül.
Mialatt lementek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Senkinek se mondjátok el a látomást, míg az embernek Fia a halottak közül fel nem támad.”
A tanítványok aztán megkérdezték őt: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”
„Illés ugyan eljön – felelte – s helyre fog mindent állítani,
azt mondom azonban nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismertek rá, hanem kényük-kedvük szerint bántak vele. Így kell az ember Fiának is szenvednie tőlük.”
Akkor látták be a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról beszélt nekik.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
