Abban az időben hallott Heródes negyedes fejedelem Jézusról.
Azt mondta róla szolgáinak: Bemerítő János ez az ember. Ő kelt fel a halottak közül. Azért működnek benne e hatalmas erők.”
Mert Heródes fogatta el Jánost, ő bilincseltette meg s vetette tömlöcre, saját testvérbátyjának, Fülöpnek feleségéért, Heródiásért.
János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad őt megtartanod.”
Mikor meg akarta őt ölni, megijedt a tömegtől, mert prófétának tartották.
Mikor azonban Heródesnek születésnapja lett, Heródiás lánya táncolni kezdett a terem közepén s úgy megtetszett Heródesnek,
hogy esküvel fogadta, hogy odaad neki mindent, amit csak kér tőle.
A leány, akit anyja előzőleg rávett a dologra, így szólt: „Add ide nekem egy tálban Bemerítő János fejét!”
A király elszomorodott, de esküje miatt s a vendégekért megparancsolta, hogy adják meg neki.
Így küldött el a király s fejeztette le Jánost a tömlöcben.
Mikor aztán a fejét elhozták egy tálban, odaadta a leánynak, az meg elvitte anyjának.
János tanítványai erre odamentek, elvitték a holttestet és eltemették. Azután útra keltek és Jézusnak is hírül adták a dolgot.
Mikor Jézus meghallotta a hírt, hajón félrevonult onnan egyedül egy puszta helyre. Ahogy azonban a sokaság ezt meghallotta, a városból gyalog utánamentek.
Úgyhogy, mikor Jézus a bárkából kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, s akik közülük gyengék voltak, azokat gyógyítani kezdte.
Mikor már későre járt az idő, hozzáléptek a tanítványok és így szóltak: „Puszta ez a hely, az idő is elmúlt már, bocsásd el hát a tömeget, hadd menjenek el a falvakba, hadd vásároljanak maguknak ennivalót.”
Jézus azonban ezt felelte nekik: „Nincs szükségük arra, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.”