AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 13:24-52

Más példázatot tárt eléjük. „A mennyek királyságát – szólt – olyan emberhez hasonlítom, aki nemes magot vetett ugyan szántóföldjébe, de mialatt az emberek szunnyadtak, eljött ellensége, gyomot vetett a búza közé, majd odébbállt. Mikor aztán szárba szökött és gyümölcsöt termett, akkor láthatóvá lett a gyom is. Ekkor odamentek a gazdához a rabszolgái s így szóltak hozzá: Uram, hiszen te nemes magot vetettél szántóföldedbe, honnan van hát benne a gyom? Valamilyen ellenséges indulatú ember tette ezt – mondta a gazda –, mire a rabszolgák megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk és összeszedjük? De ő így szólt: Nem. Esetleg mikor a gyomot szeditek, vele együtt a búzát is gyökerestül kihúznátok. Hagyjátok, hadd nőjön aratásig a kettő együtt! Aratás idején majd megmondom az aratóknak: Először a gyomot szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy megégjen, a búzát pedig csűrömbe gyűjtsétek!” Más példázatot is adott eléjük: „A mennyeknek királysága mustármaghoz hasonló, melyet fog és szántóföldjébe vet az ember. A mustármag valamennyi magnál kisebb, de ha megnő, nagyobb a veteményeknél, sőt fává lesz, úgyhogy az ég madarai rászállnak, és ágai között fészkelnek.” Más példázatot mondott nekik: „A mennyek királysága kovászhoz hasonló, melyet elővesz, és három mérce liszt közé rejt az asszony, s várja, hogy az egész megkeljen.” Mindezeket Jézus példázatokban mondta a sokaságnak, példázat nélkül semmit sem szólt nekik, hogy beteljesedjék a prófétán át kimondott ige. A próféta így szólt: „Példázatokra nyitom ajkamat, kimondom a föld megalapítása óta elrejtett titkokat.” Ezután Jézus ott elbocsátotta a sokaságot és hazament. Tanítványai hozzájárultak és így szóltak: „Világosítsd meg nekünk a szántóföldbe vetett gyom példázatát!” „Az, aki a nemes magot veti – felelte ő – az embernek Fia. A szántóföld a világ. A nemes mag jelenti a királyság fiait, a gyom a rossznak fiait. Az ellenség, aki a gyomot vetette, a vádló. Az aratás a kornak befejezéséhez jutása, az aratók az angyalok. Mármost, ahogy a gyomot összeszedik, és tűzben elégetik, úgy lesz a kornak befejezésekor is. Az embernek Fia elküldi majd angyalait, s azok az ő királyságából összeszednek minden kelepcét, azokkal együtt, akik a törvényt megrontják és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazságosak, mint a nap fognak felragyogni Atyjuknak királyságában. Akinek füle van, hallja meg! A mennyek királysága hasonló a szántóföldben elrejtett kincshez, melyet megtalált egy ember, aztán elrejtette, majd örömében elment, eladta mindenét, amije volt és megvásárolta azt a szántóföldet. Ismét csak hasonló a mennyek királysága egy kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keresett és mikor talált egy nagy értékű gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije volt és megvette azt. Újra csak hasonló a mennyek királysága a kerítőhálóhoz, mely mikor a tóba vetik, mindenfajta halat összefog, mikor aztán megtelik, kivonják a partra, leülnek, s a használhatókat edényekbe szedik, a hitványakat kivetik. Ekképpen lesz a kornak befejezésekor: az angyalok kimennek, a rosszakat az igazságosaktól különválasztják, majd a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.” „Nyertetek-e belátást mind e dolgokba?” „Nyertünk” – felelték neki –, mire ezt mondta nekik: „Ezért minden írástudó, akit a mennyek királyságára megtanítottak, hasonló a gazdaemberhez, aki kincsei közül hol új, hol régi dolgokat hoz elő.”