Máshová ment onnan és betért zsinagógájukba.
Volt ott egy ember, akinek száradt volt a keze. Megkérdezték tőle, hogy aztán vádolhassák: „Megengedett dolog-e szombaton gyógyítani?”
Ő meg azt kérdezte tőlük: „Van valaki közöttetek, aki ha egyetlen báránya van, s az szombaton verembe esik, meg nem ragadja, és lábra nem állítja?
Mennyivel különb az ember a juhnál! Így hát megengedhető, hogy szombaton nemes dolgot tegyünk.”
Ezzel odaszólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta s a karja helyreállott és olyan egészséges lett, mint a másik.
A farizeusok erre elmentek és tanácsot tartottak ellene, hogy hogyan veszíthetnék el.
Jézus pedig, mikor felismerte tervüket, eltávozék onnan. Sokan követték, s ő mindnyájukat gyógyította,
de keményen rájuk szólt, hogy őt nyilvánosságra ne hozzák,
hogy beteljesedjék az Ézsaiás prófétán át mondott ige, ki így szólt:
„Íme, Ő az én szolgám, akit választottam, Szerelmesem, kiben gyönyörködöm, ráteszem Szellememet, ítéletet fog hirdetni a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, indulatosan nem kiált, a piacokon senki nem hallja szavát,
repedt nádszálat nem tör el, pislogó belet nem olt el, míg győzelemre nem viszi az ítéletet.
Neve által nemzetek reménységre jutnak.”