Történt, hogy mialatt ő a Genezáret tó partján állott, az Isten igéjét hallgató tömeg hozzányomult.
Jézus meglátta, hogy két hajó áll a part mellett, míg halászaik tőlük távolabb mentek, s hálóikat mosogatták.
Jézus belépett hát a hajók közül az egyikbe, amely Simoné volt és megkérte, hogy evezzen a földtől kissé beljebb, aztán leült, és a hajóból tanította a tömeget.
Mikor megszűnt beszélni, így szólt Simonhoz: „Evezzetek a mélyre, s bocsássátok le hálóitokat fogásra!”
„Mester – felelte Simon –, egész éjen át fáradtunk és semmit sem fogtunk, de a te szódra lebocsátom a hálókat.”
Mikor megtették, nagy tömeg halat zártak össze, úgyhogy hálóik szakadoztak.
Intettek a másik hajóban levő társaiknak, hogy jöjjenek oda, és együtt fogjanak a háló kivonásához. Azok oda is mentek, és mindkét hajót megtöltötték, úgyhogy azok süllyedeztek.
Mikor Simon Péter ezt látta, Jézus térdéhez esett, és így szólt: „Eredj el tőlem Uram, én vétkes ember vagyok.”
A halfogás miatt ugyanis, melyet tettek, döbbenet ült reá, és az összes vele levőkre,
Éppen úgy Zebedeus fiaira, Jakabra és Jánosra is, kik Simonnal társas viszonyban voltak. „Ne félj – szólott azután Jézus Simonhoz. Mostantól kezdve élő embereket fogsz.”
Amikor a parthoz vitték a hajókat, mindent elhagytak, s követték őt.
Történt, hogy mialatt egyik városban tartózkodott, egy férfi ment hozzá, kit elborított a poklosság. Amikor Jézust meglátta, arcra borult, és úgy könyörgött hozzá: „Uram, hatalmadban áll, hogy ha akarod, megtisztíts engem.”