Jézus aztán a Szellem hatalmával visszatért Galileába. Az egész környéken szétment a híre.
Zsinagógáikban tanított, és mindenki dicsőítette.
Eljutott Názáretbe is, ahol felnövekedett. Ahogy szokta, szombatnapon bement a zsinagógába. Ott felállt, hogy felolvasson.
Ézsaiás próféta tekercsét adták oda neki. Amikor felnyitotta a tekercset, egy helyre bukkant, amelyen ez volt írva:
„Az Úrnak Szelleme rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy szegényeknek örömöt hirdessek, Ő küldött, hogy szabadítást hirdessek a foglyoknak, szemük megnyílását a vakoknak, szabadon engedjem a szétzúzott szívűeket,
hogy kihirdessem az Úrnak kedves esztendejét.”
Erre összegöngyölte a tekercset, odaadta a szolgának és leült. A zsinagógában mindenkinek szeme rá volt szegezve.
Ő pedig hozzáfogott a beszédhez. – „Ma a ti fületek hallatára teljesült ez az írás” – mondta nekik.
Mindannyian tanúságot tettek felőle és csodálták szavait, melyek kedvesen ömlöttek szájából. „Úgy-e hogy a József fia ő?” – szóltak.
De ő így szólt hozzájuk: „Bizonyára azt a példázatot mondjátok nekem: Orvos magadat gyógyítsd meg! Mindazt, amit hallottunk, hogy Kapernaumban tettél, tedd meg itt is a saját hazádban.”
Ám ő így szólott: „Bizony, azt mondom nektek: Egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Az igazságot mondom nektek: Izráelben sok özvegyasszony volt Illés napjaiban, mikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, s amikor az egész földön nagy éhínség támadt,
de közölök egyhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, ahhoz az özvegyasszonyhoz.
Elizeus próféta idejében is sok poklos volt Izráelben, mégsem tisztult meg senki közülük, csak a szír Námán.”
Mikor ezeket hallották, a zsinagógában mindenkit indulat töltött meg.
Rátámadtak, kivetették a városból, kiűzték annak a hegynek a meredélyére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák,
de általment közöttük és eltávozott.
Lement onnan egy galileai városba, Kapernaumba. Szombaton tanította őket,
és azok megdöbbentek tanításán, mert hatalommal szólt.
Volt a zsinagógában egy ember, kiben tisztátalan ördögi szellem volt, s ez nagy hangon felkiáltott:
„Hah! Mi dolgunk egymással, názáreti Jézus? Elveszíteni jöttél minket? Tudom, hogy ki vagy! Istennek a Szentje!”
Jézus megdorgálta: „Némulj el és menj ki belőle!” Erre az ördögi szellem a középre dobta azt, s kiment belőle anélkül, hogy kárt tett volna benne.
Mindenkire nagy döbbenet ült, és arról beszéltek egymás között: „Micsoda szó ez! Joggal és hatalommal rendelkezik a tisztátalan szellemeken, és azok ki is mennek.”
Szétment hát a hír felőle annak a vidéknek minden helyére.
Miután fölkelt, elment a zsinagógából a Simon házába. A Simon napát éppen erős láz szorongatta. Megkérték őt miatta,
mire ő hozzálépett, föléje hajolt, és megdorgálta a hideglelést, úgyhogy a betegség elhagyta az asszonyt, ki is azonnal felkelt, és felszolgált nekik.
Mikor a nap leszállott, mindazok, akiknek sok minden betegségtől elgyengült hozzátartozóik voltak, hozzávitték azokat, s ő minden egyesükre kezét vetette, és meggyógyította őket.
Sokakból ördögi szellemek mentek ki, akik így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban megdorgálta és nem hagyta szólani őket, tudták ugyanis, hogy ő a Krisztus.
Mikor kinappalodott, elhagyta a várost, és egy puszta helyre ment. A tömegek keresték, és eljutottak hozzá. Tartóztatták őt, hogy ne utazzék el tőlük.
De ő ezt mondta nekik: „Más városokban is kell hirdetnem az Isten királyságának örömhírét, mert evégre küldöttek.”
S Júda zsinagógáiban hirdette az igét.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
