Közülük kettő még aznap elindult, s egy Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságban levő faluba ment, melynek neve Emmausz.
Társalgás közben megemlékeztek mindazokról a dolgokról, amely imént történtek velük.
Amíg egymással társalogtak, és együtt vitatták a történteket, maga Jézus ért közelükbe, s kísérte útjukat.
Szemüket azonban valami lefogta úgy, hogy nem ismerték fel őt.
„Micsoda szavak ezek, amelyeket jártatokban egymással váltotok?” – szólította meg őket. Azok sötét arccal megállottak.
Egyik, a Kleopás nevű ezt felelte neki: „Te vagy egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?”
„Ugyan mi?” – kérdezte tőlük, s azok így feleltek neki: „Hát, amik a názáreti Jézussal estek meg, aki tettben is, szóban is hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt,
hogy mint adták át őt főpapjaink és elöljáróink halálos ítéletre és feszítették meg őt,
pedig azt reméltük, hogy ő az, aki Izráelt meg fogja váltani. Ám mindezeknek már harmadik napja, hogy megtörténtek.
Sőt még közülünk is néhány asszony megzavart minket. Ezek kora reggel a sírnál voltak,
és mivel nem találták az ő testét, eljöttek és elbeszélték, hogy angyalokat láttak látomásban, s azok állítólag azt mondották volna, hogy ő él.
Ekkor a velünk levők közül némelyek elmentek a sírhoz és úgy találták a dolgot, ahogy az asszonyok mondták, őt azonban nem látták.”
Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Óh, mily értelmetlenek és rest szívűek vagytok mindannak elhívésére, amit a próféták mondottak.
Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak és azután bemennie dicsőségébe?”
Azután elkezdte Mózesnél és az összes többi prófétáknál, és elmagyarázta nekik azt, ami az összes iratokban felőle írva van.
Mikor közel jutottak ahhoz a faluhoz, ahová utaztak, az útitárs úgy tettette, mintha tovább akarna menni.
De erővel kényszerítenék őt.” Maradj velünk – mondták. Már este van, bealkonyult.” Erre bement, hogy náluk maradjon.
Történt azután, hogy amikor velük együtt asztalhoz dőlt, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta nekik.
Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték őt. Ő azonban láthatatlanná vált számukra.
Ekkor így szóltak egymáshoz: „Nem éreztük-e magunkban, hogy ég a szívünk, amikor az úton szólott hozzánk, amikor megnyitotta nekünk az írásokat?”
Erre felálltak, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe. A tizenegyet és a velük levőket egybegyűlve találták.
Azok elbeszélték, hogy valóban feltámadott az Úr, és láthatóan megjelent Simonnak.
Ők meg előadták az úti élményeket, meg azt is, hogy miképpen ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
