Szombaton ugyan nyugodtak a parancsolat szerint, de a hét első napján, még kora szürkületkor a sírhoz mentek, és elvitték az elkészített illatszereket.
A követ a sírról elhengerítve találták,
majd amikor beléptek, nem lelték az Úrnak, Jézusnak a testét:
Míg ők a dolog miatt megzavarodva álltak, történt, hogy egyszerre villogó ruházatban két férfi állott melléjük.
Mialatt őket félelem tartotta megszállva, s arcukat a földre szegték, amazok így szóltak hozzájuk: „Mit keresitek az élőt a holtak között?
Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek meg, hogyan mondta nektek, mikor még Galileában volt:
Az ember Fiát át kell, hogy adják vétkező emberek kezére, meg kell, hogy feszítsék, de harmadnapon fel kell támadnia.”
Vissza is emlékeztek szavaira,
s amikor a sírtól visszatértek, hírül vitték mindezeket a tizenegynek és az összes többieknek.
Magdalai Mária, Johanna, Jakab Máriája és a többi nő, akik velük voltak, elmondták ezeket az apostoloknak.
De azoknak úgy tűntek fel ezek a beszédek, mint üres csacsogás és nem hittek nekik.
Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.
Közülük kettő még aznap elindult, s egy Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságban levő faluba ment, melynek neve Emmausz.
Társalgás közben megemlékeztek mindazokról a dolgokról, amely imént történtek velük.
Amíg egymással társalogtak, és együtt vitatták a történteket, maga Jézus ért közelükbe, s kísérte útjukat.
Szemüket azonban valami lefogta úgy, hogy nem ismerték fel őt.
„Micsoda szavak ezek, amelyeket jártatokban egymással váltotok?” – szólította meg őket. Azok sötét arccal megállottak.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
