Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.
Én azonban könyörögtem érted, hogy ki ne hagyjon a hited. Ha majd egyszer megtérsz, támogasd testvéreidet.”
„Uram – felelte Péter –, kész vagyok érted börtönbe is, halálba is menni.”
De Jézus ezt felelte: „Azt mondom neked, Péter, hogy nem fog ma a kakas szólani addig, amíg te háromszor meg nem tagadsz engem, s azt nem állítod, hogy nem is ismersz engem.”
Majd így szólt hozzájuk: „Amikor erszény, tarisznya és saru nélkül elküldöttelek titeket, volt-e hiányotok valamiben?” Azt felelték: „Semmiben.”
„Most azonban – szólott hozzájuk –, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen az, akinek tarisznyája van. Akinek nincs, adja el köpenyét, és vásároljon kardot.
Mert azt mondom nektek, hogy ennek az írásnak: Törvénytiprók közé számították – végbe kell mennie rajtam. Mert az én dolgaim már a végükhöz jutottak.”
„Uram – szóltak azok –, van itt két kard.” „Annyi elég” – felelt nekik.
Távozott a városból és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Tanítványai is követték.
Mikor a megszokott helyre értek, megszólította őket: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok.”
Azután körülbelül egy kőhajításnyira visszahúzódott tőlük, ott letérdelt és így imádkozott:
„Atyám, ha akarod, vidd tova tőlem ezt a poharat. Mégis, ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg.”
Egy égből jövő angyal jelent meg neki, erőt öntve belé.
Halálos küzdelembe került, de csak annál megfeszültebben imádkozott, az izzadsága olyan volt, mintha vércseppek csurogtak volna róla a földre.
Amikor felkelt az imádkozástól, tanítványaihoz ment, de őket a bánattól álomba merülten találta.
„Miért szunnyadtok? – kérdezte tőlük. Keljetek fel, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok.”
Még beszélt, amikor egyszerre tömeg tűnt fel. Az élükön a tizenkettő közül az egyik jött, az, akit Júdásnak neveznek, és odalépett Jézushoz, hogy megcsókolja.
Jézus azonban rászólt: „Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?”
Amikor a Jézus körül levők látták mi történik, megszólaltak: „Uram, vágjunk-e karddal?”
Közülük az egyik rá is csapott a főpap egyik rabszolgájára és leszelte annak jobb fülét.
Ekkor megszólalt Jézus: „Hagyjátok itt abba!” Azután megérintette annak fülét és meggyógyította.
Majd a hozzáérkező főpapokhoz, a szenthely katonai parancsnokaihoz és a vénekhez fordult Jézus: „Mint egy haramiára, úgy jöttetek ellenem kardokkal és fütykösökkel?
Naponta veletek voltam a szenthelyen, de akkor a kezeteket nem nyújtottátok ki rám. Ám ez a ti órátok. Itt leplezi le magát a sötétség hatalmassága.”
Körülfogták őt, elvezették és bevitték a főpap házába. Péter messziről követte őket.
Mikor az udvar közepén tüzet gyújtottak és körülülték, Péter is közéjük ült.
De egy fiatal rabszolgáló, amikor a tűznél ülve meglátta őt, reámeresztette szemét és így szólt: „Ez is vele volt.”
Ám ő letagadta: „Nem ismerem őt, asszony.”
Kevés idő múlva másvalaki, egy férfi, meglátta és megkérdezte: „Te is közülük való vagy?” Péter így felelt: „Ember, nem vagyok.”
Körülbelül egy óra multával más valaki erősítette: „Való igaz. Ő is vele volt. Hiszen galileai is.”
De Péter ezt felelte: „Ember, nem tudom, mit mondasz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
Az Úr megfordult és Péterre nézett. Ekkor eszébe jutott Péternek az Úr szava, úgy ahogy mondta neki: „Még mielőtt a kakas szólana, te háromszor tagadsz meg engem.”
Kiment, és keserűen sírásra fakadt.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
