ment, hogy összeírják Máriával együtt, ki jegyese volt, és terhes volt.
Történt, hogy ott-tartózkodásuk alatt beteltek a napok, amikor szülnie kellett.
Meg is szülte elsőszülött Fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mivelhogy a szálláson nem volt helyük.
Azon a vidéken pásztorok tartózkodtak a szabad ég alatt, s az éjszakában őrváltásról őrváltásra őrizték nyájukat.
Egyszer csak az Úrnak egy angyala állott melléjük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket. Nagy félelem ült reájuk,
de az angyal ezt mondta nékik: „Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, mely az egész népnek is öröme lesz:
Ma megmentő született nektek a Dávid városában, s ez maga a Krisztus, az Úr.
Ezt a jelt rendelték nektek: egy kisdedet fogtok találni bepólyálva, jászolban fekve.”
Ekkor hirtelen a mennyei hadseregből sok-sok angyal állott az angyal mellé, s azok ily szóval magasztalták az Istent:
„A magasságokban dicsőség Istennek, és a földön békesség az Istennek tetsző emberek között!”
Történt aztán, hogy mihelyt az angyalok a pásztoroktól az égbe távoztak, ezek beszélgetni kezdtek egymás között: „Na, menjünk el Betlehemig, hadd lássuk meg ezt az eseményt, melyet az Úr megismertetett velünk.”
Sietve elmentek, és meg is lelték Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet is.
Mikor meglátták, megismertették a szózatot, amelyet a gyermek felől nekik szóltak.
Mindazokat, akik hallották, csodálkozóba ejtették azok a szavak, melyeket a pásztorok mondottak nekik.
Mária pedig e szavakat mind megőrizte, és a szívében egybevetegette azokat.
A pásztorok azután visszatértek, közben dicsőítették és magasztalták az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy ahogy nekik megmondották.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
