Szülei a pászka ünnepén a szokásnak megfelelően évről- évre följártak Jeruzsálembe.
Akkor is, amikor tizenkét éves lett, az ünnepi szokás szerint fölmentek.
Amikor a napoknak végére jutottak, visszaindultak, a gyermek Jézus hátra maradt Jeruzsálemben, szülei azonban nem vették észre.
Mivelhogy azt gondolták, hogy az úti társaságban van, egy napi járóföldet mentek, és csak aztán keresték a rokonok és ismerősök között.
Mikor nem találták, keresésére indultak, és visszatértek Jeruzsálembe.
Úgy történt azonban, hogy csak három nap múltán találtak rá, amint éppen a templomban a tanítók közt ült, és hol hallgatta, hol meg kérdezgette őket.
Belátásai és feleletei mindenkit megdöbbentettek, aki csak hallotta őt.
Mikor szülei meglátták, megrettentek. „Gyermekem – szólította meg az anyja –, miért tettél így velünk? Lásd atyád, és én gyötrődve keresünk.”
„Miért van, hogy kerestetek engem? – kérdezte tőlük Jézus. – Nem tudjátok, hogy nekem abban kell lennem, ami Atyámé?”
Ám ők nem látták át a beszédet, amelyet hozzájuk szólott.
De aláment velük, s Názáretbe került, hol magát alájuk vetette. Anyja azonban mind ezeket a dolgokat szívében őrizgette.
Jézus pedig folyton előrehaladt bölcsességben, testalkatban, Istennek és embereknek a kedvében.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
