AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 19:28-41

AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 19:28-41 CSIA

Miután ezeket elmondta, tovább folytatta előre útját Jeruzsálembe menve fel. Történt, hogy amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, azon a hegyen, amelyet az Olajfákról neveztek el, elküldte két tanítványát ezzel az utasítással: „Menjetek el a szemben levő faluba, találtok ott egy megkötözött szamárcsikót, amelyen ember még sohasem ült, azt oldjátok el és hozzátok ide. Ha valaki azt kérdené tőletek: Miért oldjátok el? Így feleljetek: Mert az Úrnak szüksége van rá.” Mikor a küldöttek elmentek, úgy találák, ahogy mondotta nekik. Ahogy a szamárcsikót eloldották, a gazdái megkérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a csikót?” Erre ők ezt felelték: „Mert az Úrnak szüksége van rá.” Ezután Jézushoz vezették a csikót, rádobták köpenyeiket és felültették Jézust. Mialatt ment, köpenyeiket az útra terítették. Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejárójához, a tanítványok egész sokasága örvendezve nagy hangon kezdte magasztalni Istent mindazokért a hatalmas tettekért, amelyeket láttak. „Áldott, aki jő, az Úr nevében érkező király – szólottak. A mennyben békesség és a magasságban dicsőség.” Ekkor a tömegből néhány farizeus megszólította Jézust: „Tanító! Korhold meg tanítványaidat!” „Azt mondom nektek – felelte ő –, hogy ha ezek hallgatnak, a kövek kezdenek kiáltani.” Mikor közel érkezett és meglátta a várost, sírva fakadt rajta