Magához vette a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Lássátok, most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott befejezésre jut minden, amit az embernek Fia felől a próféták által megírtak.
Mert át fogják adni a nemzeteknek, megcsúfolják, bántalmazzák, leköpdösik,
megostorozzák és megölik majd, de a harmadik napon fel fog támadni.”
Ám ők semmit sem láttak át ezekből, a beszéd értelme el volt rejtve előlük és nem ismerték fel a mondottakat.
Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak az útfélen ült és kéregetett.
Mikor hallotta, hogy tömeg vonul arra el, tudakozódott, hogy mi az.
Tudtára adták, hogy a názáreti Jézus megy el arra.
Erre kiáltani kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Akik elől mentek, korholták, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Jézus erre megállott és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Mikor közelébe ért, megkérdezte tőle:
„Mit akarsz, mit cselekedjem veled?” „Uram, hogy megjöjjön a szemem világa” – felelte az,
mire Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.”
És azonnal látott, majd Istent dicsőítve követte őt. Erre az egész nép, mely a történetet látta, magasztalta ott az Istent.