Ekkor a zsidók zúgolódtak ellene amiatt, hogy azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, mely a mennyből száll alá”
– és azt mondták: „Hát nem Jézus ő, a József fia, akinek mi atyját is, anyját is ismerjük? Hogy mondhatja hát: A mennyből szállottam alá?”
„Ne zúgolódjatok egymás közt! – szólította meg őket Jézus.
Senkinek nincs arra hatalma, hogy hozzám jöjjön, csak ha az Atya vonja, aki engem elküldött és én majd feltámasztom azt az utolsó napon.
Meg van írva a prófétákban: Mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Mindenki, aki az Atyát hallgatta és nála tanult, hozzám jő.
Nem mintha az Atyát másvalaki látta volna, mint az, aki az Atya mellől származik, annak volt alkalma látni az Atyát.
Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy annak, aki hisz, örök élete van.
Én vagyok az életnek kenyere.
Atyáitok a mannát ették a pusztában és meghaltak.
Ez az a kenyér, amely a mennyből száll alá, hogy bárki ehessék belőle, és meg ne haljon.
Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből alászállott. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké élni fog. S az a kenyér; amelyet oda fogok adni a világ életéért, a húsom.”
A zsidók most a felől harcoltak egymással: „Hogy adhatja ez nekünk enni a húsát?”
Jézus tehát így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony azt mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának húsát, és nem isszátok a vérét, akkor nincsen bennetek az élet.
Annak, aki húsomat eszi, és véremet issza, örök élete van, és én azt feltámasztom majd az utolsó napon.
Mert húsom igazi étel és vérem igazi ital.
Az, aki húsomat eszi, és véremet issza, bennem marad és én is abban.
Minthogy engem az élő Atya küldött el és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, élni fog általam.
Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá: ez a kenyér másként hat, mint az atyáitok kenyere, akik ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.”
Ezeket mondta, mikor Kapernaumban a zsinagógában tanított.
Tanítványai közül sokan, amikor hallották, így szóltak: „Kemény beszéd ez. Ki hallgathatja?”
Jézus, miután magában tudomása volt róla, hogy tanítványai zúgolódtak emiatt, így szólt hozzájuk: „Tőrbe ejt ez titeket?
Hátha majd azt látjátok meg, hogy az embernek Fia felmegy oda, ahol előzőleg volt?
A szellem az, aki megelevenít, a hús nem használ semmit. Azok a beszédek, amelyeket elmondtam nektek: szellem és élet.
De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek és ki az, aki elárulni készül őt.
„Ezért mondottam nektek – beszélt tovább –, hogy senki sem jöhet hozzám, csak akinek Atyám megadta azt!”
Ettől fogva a tanítványok közül sokan hátravonultak és többé nem jártak vele.
Megkérdezte hát a tizenkettőt: „Hát ti nem akartok elmenni?”
„Uram – felelte neki Simon Péter –, kihez mehetnénk? Örök élet beszédei vannak nálad.
S mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.”
Jézus megszólalt: „Ugye, hogy tizenkettőt válogattam én ki közületek? – mondta nekik Jézus – és közületek egy vádoló.”
Júdást, – karióti Simon fiát értette, ez készült őt elárulni, a tizenkettő közül az egyik.