AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 6:1-13

Ezek után Jézus elutazott a galileai Tibériász tónak a túlsó oldalára. Nagy tömeg követte, mert figyelték jeleit, amelyeket az elerőtlenülteken tett. Jézus azután felment a hegyre és ott tanítványaival leült. Közel volt a zsidók ünnepe, a pászka. Jézus felemelte a szemét, és amikor meglátta, hogy nagy tömeg jön hozzá, megszólította Fülöpöt: „Honnan vásároljunk kenyereket, hogy ehessenek ezek?” Ezt azonban csak azért mondta, hogy megkísértse őt. Mert ő maga tudta, hogy mit készül tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér nem elég nekik, hogy mindenikőjük csak keveset is kapjon” – felelte neki Fülöp. Megszólalt erre az egyik tanítvány is, Simon Péter testvére, András, és ezt mondta neki: „Van itt egy kis gyermek, akinek öt árpakenyere és két halacskája van. De mi az ennyinek?” Jézus azonban így szólt: „Fektessétek a fűbe az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Ledőlt erre szám szerint, mintegy ötezer férfi. Jézus most fogta a kenyereket, hálát adott és szétosztotta a fekvő embereknek, hasonlóképpen osztott a halakból is, amennyit csak akartak. Mikor már jóllaktak, azt mondta tanítványainak: „Gyűjtsétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi el ne vesszen.” Össze is gyűjtötték, és tizenkét kosarat töltöttek meg azokkal a darabokkal, amelyek az öt árpakenyérből az étkezők után megmaradtak.