AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 19:1-30

Akkor Pilátus elvitette és megostoroztatta Jézust. A katonák tövisből koszorút fontak és fejére tették. Bíborköpenybe burkolták, hozzáléptek és így szóltak: „Örvendj Zsidók Királya!” Majd arcára verdestek. Azután újra kiment Pilátus és így szólt hozzájuk: „Nézzétek, kihozom őt, hogy lássátok: A vádra semmi okot nem találok benne,” Jézus kiment hát a töviskoszorút és bíborköpenyt viselve.” Nézzétek az embert” – szólt nekik Pilátus. Mikor a főpapok és a szolgák őt meglátták, ezt kiáltozták: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” – „Vegyétek őt ti és feszítsétek meg – mondta nekik Pilátus. Én a vádra semmi okot nem találok benne.” A zsidók ezt felelték neki: „Nekünk törvényünk van s a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiának mondotta magát.” Mikor Pilátus ezt a szót hallotta, még jobban megrémült. Újra bement a pretóriumba és megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy?” De Jézus nem adott neki választ. Azt kérdezte tőle Pilátus: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy elbocsássalak s hatalmam van arra, hogy megfeszíttesselek?” „Nem volna semmi hatalmad ellenem – felelte neki Jézus –, ha felülről nem adták volna neked. Ezért nagyobb annak a vétke, aki átadott engem neked.” Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt, de a zsidók azt kiáltozták: „Ha elbocsátod őt, nem vagy a császár barátja. Ellentmond a császárnak mindenki, aki magát királlyá teszi.” Pilátus, ahogy meghallotta ezeket a szavakat, kivezettette Jézust és leült az ítélőszékre, a Mozaik-kövezetnek, héberül Gabbathának nevezett helyen. A pászka előkészülete volt, körülbelül a hatodik óra. Azt mondta a zsidóknak: „Nézzétek! Itt a királyotok!” Azok kiáltoztak: „Vidd el! Vidd el! Feszíttesd meg!” – „A ti királyotokat feszíttessem meg?” – kérdezte tőlük Pilátus. A főpapok felelték: „Nincs királyunk, hanem csak császárunk.” Akkor odaadta őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust. Keresztjét hordozva kiment arra a helyre, melyet Koponyák helyének, héberül Golgotának neveznek. Ott megfeszítették. Vele együtt innen is, onnan is, két másikat is megfeszítettek, középütt Jézust. Pilátus feliratot is írt és azt a keresztre helyezték: – „Názáreti Jézus, a Zsidók Királya” –, volt a felirat. Ezt a feliratot sok zsidó olvasta, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, római nyelven és hellénül volt írva. A zsidók főpapjai azt mondták Pilátusnak: „Ne írd azt, hogy a zsidók királya, hanem, hogy ő mondotta, hogy a zsidók királya vagyok.” De Pilátus ezt felelte: „Amit megírtam, megírtam.” Mikor a katonák Jézust megfeszítették, fogták ruháit és négy részre osztották, mindenik katonának egy rész jutott. A köntös felől, mely varrásnélküli volt, a felső résztől kezdve az egész egyből volt szőve, – megbeszélést folytattak egymással: „Ne hasítsuk el, hanem vessünk sorsot, kié legyen, hogy ez az írás beteljesedjék: Ruhámat széjjelosztották, köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák. Ott álltak a keresztnél Jézus anyja, anyjának testvére, Mária a Klopászé és magdalai Mária. Jézus látta, hogy mellette áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett és megszólította anyját: „Nézd, ő lesz a fiad!” Azután így szólt a tanítványhoz: „Nézd, ő lesz az anyád!” Attól az órától fogva a tanítvány magához vette őt. Ezután Jézus, minthogy látta, hogy már minden elvégeztetett arra, hogy az írás beteljesedjék, így szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel telt edény, egy ecettel telt szivacsot izsópra helyezve a szájához vittek: Mikor Jézus elfogadta az ecetet, így szólt: „Elvégeztetett!” Azután lehajtotta fejét, és szellemét átadta Atyjának.