Jézus a pászka előtt hat nappal Betániába érkezett, ott lakott Lázár, akit Jézus a halottak közül feltámasztott.
Ugyanott lakomát készítettek számára, amelyen Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt asztalhoz dőltek.
Mária ekkor, miután vett egy font igazi nagyon értékes nárdus kenőcsöt, megkente vele Jézus lábát, azután hajával megtörölte. A ház erre betelt a kenet illatával,
Tanítványai közül azonban egyik, a karióti Júdás, ki őt elárulni készült, így szólott:
„Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért s miért nem adták oda a szegényeknek?”
Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem, mert tolvaj volt. Nála volt az erszény, s ő hordta, amit belé vetettek.
„Hagyd őt – mondotta Jézus –, hadd szóljon ez nekem temetésem napjára.
Szegények ugyanis mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindenkor a tietek.”
A zsidók közül nagy tömeg értesült arról, hogy Jézus ott van s eljöttek, nemcsak Jézusért, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit a halottak közül feltámasztott.
A főpapok erre elhatározták, hogy Lázárt is megölik