Mikor Jézus odaért, úgy találta, hogy már négy nap óta van a sírban.
Betánia közel volt Jeruzsálemhez, csak mintegy tizenöt stádiumnyira.
A zsidók közül sokan jöttek el Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
Mikor Márta meghallotta, hogy Jézus útban van, elébe ment, Mária pedig ült házában.
„Uram – szólt Márta Jézushoz –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
Azt azonban most is tudom, hogy amire csak kéred az Istent, megadja neked az Isten.”
„Fel fog támadni a testvéred” – felelte neki Jézus.
Márta így válaszolt: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor az utolsó napon.”
„Én vagyok a feltámadás és az élet – mondta neki Jézus –, aki bennem hisz, élni fog, még ha meghalna is.
Soha nem hal meg senki, aki él és hisz bennem. Hiszed-e ezt?”
„Igen, Uram – mondta neki –, én hívő vagyok, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világra jő.
Mikor ezt mondta, eltávozott és hívta a húgát, Máriát, titkon azt súgva neki: „A tanító itt van és hív tégedet.”
Az, ahogy meghallotta, sietve felkelt és hozzáment.
Jézus még nem ment be a faluba, hanem ott volt azon a helyen, ahová Márta elébement.
Azok a zsidók, akik Máriával együtt voltak a házban és vigasztalták őt, – amikor meglátták, hogy Mária sietve felkel és eltávozik, követték abban a hiedelemben, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
Mihelyt Mária odaért, ahol Jézus volt és meglátta őt, a lábaihoz borult és így szólította meg: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”
Amikor Jézus sírni látta őt és azokat a zsidókat, akik vele jöttek, indulat jött reá, nyugtalanná lett
és így szólott: „Hol helyeztétek őt el?” – „Uram, jöjj és lásd meg!” – mondották neki.
Jézus könnyezett.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
