AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 10:22-42

AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 10:22-42 CSIA

A templom újraszentelésének ünnepe következett akkor Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus a szenthelyen a Salamon tornácában járt. Körülfogták a zsidók és megkérdezték tőle: „Meddig tartod még feszültségben a lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd ki a nyilvánosság előtt.” „Már mondtam, és nem hiszitek – felelte Jézus nekik. – A tettek, amelyeket Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem. Ti azonban nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szómra, én is ismerem őket, ők meg követnek engem. Örök életet adok nekik, úgy, hogy soha el nem vesznek, senki sem fogja kiragadni őket a kezemből. Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindeneknél és senki sem képes kiragadni őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” A zsidók újra köveket hoztak, hogy megkövezzék. Jézus megszólította őket: „Sok nemes tettet mutattam nektek, melyek Atyámtól valók-, közülük melyik tettemért köveztek meg engem?” „Nemes tettért nem kövezünk meg téged – felelték neki a zsidók –, hanem káromlásért, azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad.” Jézus ezt felelte nekik: „Nincsen megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok? Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólott, és az Írás fel nem bontható –, akkor ti annak mondjátok, hogy: Káromolsz! – akit az Atya megszentelt és a világba küldött s csak azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem Atyámnak a munkáit végzem, ne higgyetek nekem. De ha azokat teszem, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy felismerhessétek és tudhassátok, hogy bennem az Atya van és én az Atyában.” Újra azon voltak, hogy elfogják őt, de kiment a kezük közül. Eltávozott ismét a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János korábban bemerített és ott tartózkodott. Sokan mentek hozzá és azt beszélték, hogy János ugyan semmi jelt nem tett, de igaz volt minden, amit János őfelőle mondott. Sokan hittek hát ott őbenne.