AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 10:1-18

„Bizony, bizony azt mondom néktek, aki nem az ajtón át megy be a juhok karámjába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az, haramia. Aki ellenben az ajtón át megy be, az a juhok pásztora. Neki az ajtónálló megnyit. A juhok is hallgatnak szavára. Saját juhait nevükön szólítja és kivezeti őket. Ha mind kihajtotta a saját juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Más embert egyáltalában nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a mások hangját.” Ezt a példaszót mondta nekik Jézus, de azok nem ismerték fel, hogy mi az, amit elbeszélt nekik. Majd újra megszólalt Jézus: „Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy én vagyok a juhok ajtaja. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és haramiák, de nem hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át bemegy, megmenekül: Bemegy majd, kimegy majd, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és elveszítsen. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségük. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja oda a juhokért. Aki béres és nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, – amikor észreveszi, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas meg elragadja és szétszórja őket, az ilyen ugyanis béres és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem az enyéimet, s az enyéim ismernek engem, mint ahogy az Atya is ismer engem és én is ismerem az Atyát. Én lelkemet adom oda a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, melyek nem ebből a karámból valók. Azokat is elő kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra úgy, hogy egy nyáj lesz majd és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert lelkemet adom oda, hogy újra felvegyem. Senki nem vette el azt tőlem, magam vetem azt el magamtól. Felhatalmazást kaptam arra, hogy elvessem azt, és felhatalmazást kaptam, hogy újra magamhoz vegyem azt. Atyámnál kaptam ilyen parancsolatot.”