Ámde az Isten, minthogy gazdag könyörületben, nagy szeretetéért, mellyel minket akkor szeretett meg,
amikor eleséseink miatt még holtak voltunk, a Krisztussal együtt megelevenített – a kegyelem mentett meg titeket.
Vele együtt fel is támasztott, és vele együtt a Krisztus Jézusban beültetett a mennyeiekben,
hogy jóságos voltában az ezután következő korokban kegyelmének mindent felülmúló gazdagságát a Krisztus Jézusban megmutassa rajtunk.
A kegyelem mentett meg titeket a hiten keresztül. És ez nem tőletek van, Isten adománya.
Nem tettek alapján jött, hogy senki se kérkedjék.
Hiszen az ő alkotása vagyunk, a Krisztus Jézusban jó munkákra teremtve, melyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk.
Azért emlékezzetek meg arról, hogy valamikor, mikor még a húsban éltünk, ti pogány nemzetek voltatok, s titeket körülmetéletlenségnek mondott a húson kézzel végzett körülmetélkedés,
emlékezzetek, hogy ti abban az időben a Krisztuson kívül voltatok, Izráel polgárjogától elidegenültek, az ígéret szövetségeit tekintve jövevények, nem volt reményetek s Isten nélkül éltetek a világban.
Most azonban, hogy a Krisztus Jézusban éltek, ti, akik messze voltatok, a Krisztus vére által közeliekké lettetek.
Mert ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé tette s, azzal, hogy az ellenségeskedést, ezt az elválasztó közfalat saját húsában lebontotta,
a parancsolatoknak rendeletekben adott törvényét hatályon kívül helyezte, hogy magában a kettőt egy új emberré teremtse azzal, hogy békességet csinál,
s mindkettőt egy testbe foglalva a kereszten át kiengeszteli Istennel, miután önmagában az ellenségeskedést megölte.
Eljött, a békesség örömhírét hirdette nektek, távoliaknak, és békességet hirdetett a közelieknek.
Mert mindketten egy Szellemben őrajta keresztül nyertük el, hogy az Atyához járulhatunk.